A gyermekek túlsúlyproblémáit mindig óvatosan kell kezelni. Sajnos, számos esetben a szülõk vagy akár a gyermekorvos is csak akkor lép, amikor már tényleg nagy gond van, kialakult a magas vérnyomás vagy magasak a cukorszintek. Eddig a pontig sokan csak legyintenek, vagy annyit mondanak, hogy hát egy picit duci, de majd kinövi.
Mire azonban a növekedés tényleg felgyorsulna, a súlyfelesleg már akkora, hogy attól nem lesz jelentõsen vékonyabb a gyermek, mert növekszik.
Egy 3 év feletti gyermek energiaszükséglete:
Fiú: 1000+100* az évek száma= kcal/nap
Lány: 1000+100*az évek száma-200= kcal/nap
Ha például, van egy 12 éves lány, akkor neki 2000 kcal a napi energiaszükséglete, aminek a 7-15%-a fehérje, 30%-a zsír, 50-60%-a szénhidrát kell, hogy legyen.
A gyermek, ha picit ducinak tûnik, hirtelen megnõ a testsúlya, vagy ha hasfájásra, fejfájásra rendszeresen panaszkodik, érdemes szakorvoshoz fordulni kivizsgálás miatt.
Munkám során elsõsorban gyermekekkel foglalkozom. Nem egy tíz év körüli gyermek kerül hozzám, akinek megzavart cukoranyagcseréje, magas vérnyomása van, netán gyógyszert is szed rá. Egyszerûen nem értem, hogy hogyan lehet, hogy szülõi felügyelet alatt 16 éves korára 160 kg-ra hízzon valaki? Vagy ha nem is ennyire túlsúlyos, de már krónikus egészségügyi problémái legyenek?
A gyermek hízása elsõsorban az elsõ osztály kezdetével szokott elindulni vagy felerõsödni. Ilyenkor a játékok, a mozgás háttérbe szorul és a nap nagy részét a padban ülve tölti.
Mindenképpen figyeljünk arra, hogy ilyenkor csökken az energiaszükséglete és nagyon fontos, hogy megfelelõ mozgásról gondoskodjunk. Heti legalább 2-3-szori alkalmat iktassunk be, amik legalább fél óra hosszúak, amikor aktívan mozoghat a gyermek. Nagyon szeretik a hullahoppot, ugrókötelezést, a nagyobbak a szobabiciklizést.
Sok szülõ panaszkodik arról, hogy nagyon sokat eszik a gyermek, vagy éppen lecsökkent az étvágya. Ez általában a növekedés ritmusához igazodik. Ha már nem nõ a gyermek, vagy nyár után õsszel például, lelassul a növekedés, akkor ne tömjük belé az ételt.
Talán ez a kulcsszó. Számos esetben elõfordul, hogy a szülõk, nagyszülõk unszolják a gyermeket és ezzel mértéktelen étkezésre buzdítják. Pedig nem azzal kell kifejezni, hogy mennyire szeretjük õket, hogy hatalmas mennyiségû csokival, chipsel és cukorkával „bombázzuk" õket, vagy netán a „mekiben" rendezzük meg a szülinapi zsúrját, hanem az egészséges élet, étrend folytatásával, kiegyensúlyozott boldog tinédzserré, és felnõtté válás esélyével. Hiszen nem hiszem, hogy az valakinek is jól esik, ha a társai csúfolják, ami által nagy eséllyel lesz felnõttként önértékelési zavara. Egy szülõnek, nagyszülõnek meg kell értenie azt, hogy hosszú távon mivel használ a gyermekének. Nem az a gonosz szülõ, aki nem engedi a „kólás löttyök" napi nagy mennyiségû fogyasztását, hanem az, aki engedi, ezáltal gerincferdülést, könnyebb csonttörést, nagyobb esélyû elhízást, és az ezzel járó egyéb betegség kialakulásának kockázatát növeli.
Hiszen kinek is a felelõssége, ha egy gyermek elhízott? Leginkább a szülõé, hiszen õ teszi elé az ételt, õ vásárol, õ enged.
Ha már elkövettük a hibát, akkor pedig merjünk, lépni, cselekedni! Keressünk megfelelõ szakembert, változtassunk életmódunkon mi is, hiszen mi vagyunk a példák!
Kovács Judit
dietetikus