A böjt szó ez esetben nem léböjtöt vagy pár napos önmegtartóztatást jelent, hanem a negyven napos nagyböjtre utal, mely a keresztyének között a húsvét elõtti idõszakban a Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülésre, megtisztulásra szolgál. Miért alakult ki ez a szokás? Van az egészségünkre gyakorolt jó vagy rossz hatása? Mit lehet, nem lehet ilyenkor? Ezekre a kérdésekre kaphat választ, aki végigolvassa ezt a cikket.
A múlt héten kezdetét vette a nagyböjt. Aki nem ismeri teljesen a keresztény szokásokat, azoknak szeretnék egy kis ismertetõt nyújtani arról, hogy mi is ez.
A nagyböjt egy negyven napos idõszakot jelöl húsvét elõtt. A 40-es számnak a Bibliában külön jelentõsége van. Számos történetben megjelenik, ezért nem véletlen, hogy ennyi napig tart.
A nagyböjt tartása a 4. századdal vált általánossá. A 7. században alakult ki a kezdõnap, vagyis az úgynevezett hamvazószerda. A nap jellegzetes böjtös ételei a tojásleves, a rántott leves, a tésztaételek, a savanyú káposzta heringgel. Ez után következõ csütörtököt hívták torkoscsütörtöknek, amikor a farsangról még megmaradt ételeket elfogyasztották. Vasárnapokra nem vonatkozik a böjt, mert ezen a napokon keresztény ember nem böjtölhet. Voltak, akik alig ettek ezen idõszak alatt, de az általános inkább bizonyos ételek korlátozása volt. Mik is ezek az ételek?
Régebben sokkal szigorúbbak voltak az egyházi elõírások, de az emberek is sokkal aszketikusabban által a nagyböjt idõszakához. Volt, aki a negyven nap alatt csak negyvenszer étkezett (tehát napi egyszer), és ezek az étkezések is napnyugta után zajlottak. Volt, aki péntekenként csak pár szem búzát evett, de általános az volt, hogy ezen a napokon a tojástól, tejtermékektõl, húsoktól teljes mértékben tartózkodtak.
Ma már ezek az elõírások enyhültek. A hús elhagyása csak pénteken kötelezõ, és az egyszeri étkezés is egyszeri jóllakássá módosult. Kisebb étkezések lebonyolíthatóak még aznap.
Húst és zsíros ételeket régebben és most sem esznek a nagyböjtben, külön edényben olajjal vagy vajjal fõznek. Elterjedt böjti ételek voltak a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, bableves, tésztaételek, sós vízben fõtt bab, olajos káposzta, fõzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek.
A keresztény húsvétot megelõzõ hét nap, a nagyböjt utolsó szakasza. Virágvasárnappal kezdõdik. Ilyenkor barkával körmenetet tartanak Jézus jeruzsálemi bevonulásának az emlékére. Nagycsütörtök a IV-V. század óta az utolsó vacsora és a szenvedés kezdetének emlékünnepe. A nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, e nap jellegzetes étele a parajfõzelék bundás zsemlével.
Nagypéntek Krisztus szenvedésére és kereszthalálára való emlékezés napja, szigorú böjt. Halat, tojást, olajos savanyúkáposztát, aszalt gyümölcsöket, pattogatott kukoricát, tehát jellegzetes böjti ételeket fogyasztottak.
Nagyszombat már a húsvéti örömünnep kezdete. Húsvéttal véget ér a böjti idõszak.
Nem csak a test, de a lélek megtisztulása is cél volt ezen idõszak alatt. A jótékonyság, a visszafogottság, az elcsendesedés (nagy ünneplések kerülése), a hálaadás, mind fontos szerepet játszanak ilyenkor. Érdemes ilyenkor kicsit több idõt szánni magunkra, elmélyedni hibáink megismerésében, és kijavításukon dolgozni.
A húsok, zsíros ételek kerülése pedig megkönnyíti a szervezetet, az emésztést. A hosszú, hideg tél után, amikor általában sokkal több ilyen ételt eszünk, mint az év többi részében, nem is baj, ha egy picit hagyjuk, hogy a szervezetünk megtisztuljon. Érdemes ilyenkor sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztani, ezzel is erõsíteni testünket a fertõzések ellen.
Kovács Judit
dietetikus