A hétvégén Egyiptomban jártunk a Neckermann katalógus bemutatóján. Az ünnepekre készülve a hotel is teljes karácsonyi díszben pompázott, ami a 28 °C-os tengerillatú, párás idõjárással együtt számunkra kicsit furcsán hatott: világító rénszarvasok és repkedõ szánok a pálmafák között... Pedig ez csak nekünk, európaiak számára szokatlan, az ott élõk számára valószínûleg a hóborította környezet lenne különös az ünnepekkor. Innen jött az ötlet, hogy sorra vegyük, más országokban, más kultúrákban milyen karácsonyi szokások alakultak ki. Nálunk a hagyomány szerint december 6-án érkezik a Mikulás, 24-én a Jézuska vagy a Télapó hozza az ajándékokat, a karácsonyi asztal pedig elképzelhetetlen a hal, a töltött káposzta és a bejgli nélkül...de vajon máshol is ezek az alapvetõ hagyományok?Minden országnak megvannak a sajátos karácsonyi szokásai, de északról délre haladva eltérõ az ünneplés intenzitása.
Az európai országokban mindenütt állítanak a német hagyományok szerint elterjedt szokásként karácsonyfát. Ennek, illetve az otthonok, valamint az utcák, közterek díszítésének azonban nincs mindenütt olyan nagy kultusza, mint a német nyelvterületen, avagy az északi országokban.
A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak - Ausztriában Christkindl, vagyis karácsony szülötte, Németországban Weihnachtsmann, az angoloknál pedig Father Christmas, tehát 'Karácsonyapó' az ajándékhozó.
ANGLIÁBAN a gyerekek még idõben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé. A karácsonyi események középpontjában december 25-e áll amikor a széles családi kör közösen fogyasztja el az ünnepi ételt, ilyenkor általában pulykakakas, puding, végezetül pedig durranó cukorka kerül az asztalra.
ÍRORSZÁGBAN szokás karácsony éjszakáján piros gyertyát, egy darabka karácsonyi süteményt vagy rétest és egy pohár whiskeyt vagy sört az ablakba tenni, ha az 'öregúr' megéhezne!
SVÉDORSZÁGBAN a 'Jul'-on, vagyis Szentestén az emberek két kis koboldtól félnek, Tomtétól és Nissentõl, akik a házban élnek és meghatározzák az emberek sorsát. Karácsonykor elõjönnek a rejtekhelyükrõl, hogy bosszantsák a lakókat. Lecsillapításukra a családok egy tál rizskását helyeznek a padlásra, hogy a koboldok ezzel olthassák éhüket. Az ünnepi menü: hering és barna bab. A jó gyerekeknek a Mikulás a Jultomten, egy manó segítségével osztja szét az ajándékokat.
Norvégiához hasonlóan, Svédországban is kívül-belül feldíszítik a házakat a jellemzõ skandináv motívumokkal: piros és fehér virágokkal, fenyõágakkal, gyertyákkal és szalmadíszekkel.
A karácsonyfa alatt szinte mindenhol helyet kap a szalmából készült kecskebak, az ajándékok mellett. Ezeket Jolklappar-nak hívják, ami karácsonyi zörgést jelent. Ez az elnevezés egy régi szokásra utal: az emberek megzörgették annak a kapuját, akit meg akartak ajándékozni, majd miután bedobták a kapun az ajándékokat, elfutottak. Bármekkora is legyen a hideg odakint, egy ablakot nyitva hagynak, mert a barátok ezen az éjszakán „Julbord, Julklapp" kiáltásokkal mókás ajándékokat dobnak be egymáshoz.
FINNORSZÁGBAN a reggeli hagyományosan fahéjas tejberizs, amelybe egy szem mandulát rejtenek. Aki ezt megtalálja, a jövõ évben szerencsés lesz. Délben hirdetik ki 13. századi hagyomány szerint a régi fõvárosban, Turkuban, a Karácsonyi Béke nyilatkozatot, melyet a televízió egyenes adásban közvetít. Ebéd után szaunáznak, majd a templomot körbeölelõ temetõbe látogatnak, elhunyt szeretteik sírján gyertyát gyújtani. A finnek természetszeretetét mutatja az a szép szokás, hogy Karácsonykor megvendégelik a háziállatokat, megetetik a madarakat. Sokan csak azután ülnek az ünnepi asztalhoz, miután a madarak már jóllaktak. A Mikulás, azaz Joulupukki este érkezik.
Az északi országokkal ellentétben Dél-Európában nem alakult ki jelentõs Télapó-kultusz. OLASZORSZÁGBAN és SPANYOLORSZÁGBAN az ajándékozás fõ napja nem Szenteste, avagy karácsony napja, hanem Vízkereszt napja, vagy annak elõestéje januárban. A gyerekek arrafelé a karácsonyi ünnepkört lezáró Vízkeresztkor várják az ajándékhozót. Olaszországban Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevû jó boszorkány. Söprûjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Bár újabban, talán a külföldi hatásoknak is engedve, divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó is, aki természetesen nem vár januárig az ajándékok szétosztásával. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstõl (Három Királyok) várják az ajándékot. Különösen Baltasar, vagyis Boldizsár örvend nagy népszerûségnek.
MEXIKÓBAN az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyûket és gyertyákat erõsítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.
KENYÁBAN még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tûzön.
UKRAJNÁBAN a gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szõrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.
ÚJ-ZÉLANDON a karácsony a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hûtött sört fogyasztanak.
AUSZTRÁLIÁBAN, ezen a távoli földrészen is, bár a nyár kellõs közepére esik a karácsony, megünnepli a keresztény hagyománnyal rendelkezõ lakosság. A Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza, a karácsonyi vacsorát pedig a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak.