Elõször is szeretném megköszönni, hogy segítettetek az életmódváltásban, illetve ennek elkezdésében, hiszen még nagyon az elején tartok. Nagyon örülök annak, hogy online módon tudtok segíteni megnyugtató válaszok adásával. Biztonságot nyújt számomra, hogy lehet valakihez fordulni, aki szakértelemmel segíti a kilókkal szembeni harcot! Véleményem szerint ebben nem kizárólag a személyes válaszok támogatják az embert, hanem rengeteg segítséget nyújtanak az oldalon megjelentetett nyilvános válaszok is. Remélem még sokáig „veletek maradhatok", és végig asszisztáljátok majd a kilókkal folytatott küzdelmem.
Magamról: 36 éves, 167 cm magas vagyok, és most már „csak" 79 kg. Érdemes tudni, hogy sajnos én nem mondhatom el magamról, hogy „vastag csontozatú" lennék, fiatalabb éveimben ugyanis 55, legfeljebb 58 kg-t mutatott a mérleg. Mindezt úgy, hogy azt ehettem, amit csak akartam. Nem tudom, hogy hol csúszott el a dolog... talán ott, hogy abbahagytam a rendszeres testedzést (sosem sportoltam versenyszerûen, de mindig odafigyeltem arra, hogy valamilyen mozgás a napjaim része legyen, pl. atlétikaedzés, aerobic, régebben még néptánc is volt a repertoáromban). A táplálkozásomon azonban nem változtattam. Azt gondolom, hogy én sem ettem „rosszabbul" mint az átlag, sõt, amikor a kilók elkezdtek felfelé kúszni, akkor próbáltam az adagokon (persze így utólag látom, hogy nem a minõségen) csökkenteni. De valami mindig közbejött: szülinap, baráti találkozók, ünnepek, és azon vettem észre magam, hogy már idõtlen idõk óta nem álltam rá a mérlegre, és nem szeretek tükörbe nézni.. amikor egy-egy fotó véletlenül készült rólam, kikészültem, a videó felvételekrõl nem is beszélve.. azóta „bújdosom" a felvételek elõl, ne legyen megörökítve milyen voltam. Igen, azt írtam, hogy voltam, pedig még vagyok.. csak egyszerûen sosem törõdtem bele, és egy percig sem futott át az agyamon, hogy én pedig már mindig ilyen maradok. Csak éppen a vágyat tettek nem követték. Most február végén azonban történt egy változás: esküvõre vagyok hivatalos, és egyik régebbi ruhám sem jött rám.. Ekkor erõt vettem magamon és ráálltam a mérlegre: 84,5 kg-t mutatott! Ez sokkolt! Amikor utoljára ráálltam, 75 kg voltam, és akkor is majdnem sírógörcsöt kaptam. Ez megadta azt a kezdõlökést, elhatározást, amirõl - mint késõbb olvastam - honlapodon is sokszor beszéltetek már. Szerencsémre, én rögtön rád gondoltam. Sosem találkoztunk, de nyilatkozataid, megjelenésed, kedves kisugárzásod alapján tudtam, hogy a Te programod lesz számomra az igazi. És így is lett! :-)
Elkezdtem végigböngészni a honlapodat, és rengeteg gyakorlati segítséget kaptam, kezdett kialakulni egy kép, hogy mit és hogyan kell megváltoztassak az eredmény érdekében. Szerencsére szinte rögtön kezdõdött a március havi 21 napos diéta, tehát ismerkedésem a hagyományos Súlykontroll Programmal még csak elméleti volt, mert rögtön a 21 nappal kezdtem. Nem bántam meg! 4,5 kg-val voltam kevesebb, mint amikor leadtam az elsõ megrendelésemet! Ez az eredmény akkora erõvel töltött fel, hogy azóta - útmutatásotok alapján - a Súlykontroll második szakasza szerint étkezem, és azóta további 1 kg-tól szabadultam meg. Egy kicsit lassabb ugyan a fogyás vele, de szinte mindent ehetek, ami önmagában is csodával ér fel nálam (No jó, sült krumplit, cukros süteményt nem, de van-e olyan fogyókúrázó, aki komolyan azt gondolja, hogy ezek fogyasztása mellett is lehet hatékonyan fogyni? Nem hiszem).
De visszatérve a 21 napos diétára: minden reggel kilincsre akasztottam szatyromat, amibe a futár 7 és 8 óra között elhelyezte az aznapi ételeket. Eleinte nagyon féltem: mit, és mennyit fognak adni? Bevallom az elsõ napokban nagyon kopogott a szemem, de Anna útmutatása alapján egy-egy gyümölccsel/zöldséggel kiegészítve az étrendem már nem volt annyira nehéz. Talán a negyedik naptól kezdõdött, hogy nagy meglepetésemre az éhség elmaradt, sõt, az egyik vacsorára adott salátát meg sem tudtam enni! Akkor meg azon kezdtem el aggódni, hogy vajon ennyiféle étel fogyasztásával biztosan lesz eredmény? Hiszen messze nem koplaltam, változatosan elõfordult szinte minden az étlapon, ráadásul nagyon ízletesen elkészítve. Hogy kiemeljek egy-egy ételt: a tormás tõkehalfilé sütõtökkel az egyik kedvencem lett. Pedig nem szeretem a halat, ezektõl (a halas ételektõl) féltem a legjobban... azt hiszem, ezek után bátor leszek, és máshol is meg fogom kóstolni. :-) A marhahús, amit tudom, hogy nem könnyû finomra sütni, fantasztikus volt! Omlós, nem rágós, mint sok helyen. De említhetném a fokhagymás-kakukkfüves pulykamellet, párolt savanyú káposztával! Érdemes megkóstolni!
Nagy segítség volt az is, hogy a 21 napos diéta befejezése után sem magamnak kellett a Súlykontroll szerinti étrendet kialakítanom, hanem ezt is meg tudtam rendelni a Biogasto-tól. Köszönet érte! Isteni finomak ezek a BA1-es és BA2-es ételek is!
Köszönöm, hogy megalkottátok ezt a programot, és a sok útmutatást, bátorítást, hitet, amit közben adtatok, és remélem, hogy idõrõl-idõre beszámolhatok további eredményeimrõl.
Szeretettel,
Kovács Krisztina