A karácsonyi asztalra kerülõ ételek, mint az ünnep egésze, sok õsi, az évforduló ünnepéhez kötõdõ szokást, hiedelmet õriznek. Az ilyenkor elfogyasztott ételek többségének varázserõt tulajdonítottak, jósoltak belõlük.
A Karácsony a keresztények szent ünnepe, mellyel Jézus születésérõl emlékeznek meg,
és egyben a szeretet ünnepe is. A hagyomány több részre tagolja. Az Advent nem más, mint a karácsonyt megelõzõ négy hetes várakozás ideje, amelynek kezdete november végére esik, és amelyet a reménykedés és az eljövetel idejének is szoktak nevezni. Az adventi szokások legjellemzõbbje az adventi koszorú készítése és állítása. A koszorú örökzöldekbõl áll, melyre négy gyertyát (régen három lila és egy rózsaszín) tesznek. Díszítése változatos, általában szárított gyümölcsöket, tobozokat, és téli bogyós növényeket használnak hozzá.
Karácsony szentestéje Jézus születésének napja. Ilyenkor hagyományosan sok nemzet böjtöl, és éjfélkor Szentmisét hallgat. Ezután következik a Karácsony további két napja, amely már az ünnepé, ilyenkor minden nemzet a jellemzõ szokásokon kívül bõséges traktával ünnepel. E hagyomány miatt nevezték régen a magyarok Karácsony böjtjének a szentestét, és Karácsony szombatjának vagy Bõvedestének a Karácsony többi napját.
A karácsonyi asztalra kerülõ ételek, mint az ünnep egésze, sok õsi, az évforduló ünnepéhez kötõdõ szokást, hiedelmet õriznek. Az ilyenkor elfogyasztott ételek többségének varázserõt tulajdonítottak, jósoltak belõlük. Az alábbiakban összefoglaltunk ezekbõl néhányat:
Mákos tésztát enni jó házasságot jelentett.
A szárazhüvelyeseket azért fogyasztották, mert gazdagságot, jó termést ígértek.
A családdal közösen elfogyasztott alma az összetartozást, együtt maradást biztosította, ezért annyi szeletre vágtak 
egy kerek 
almát, ahány ember élt a családban.
A dióból jósoltak: ha a dió nem volt teljesen ép, akkor azt betegség elõjelének tartották a következõ esztendõre.
Régen a jellegzetes karácsonyi ételek között nem szerepelhetett szárnyas, csak sertéshús vagy késõbb a hal. Ennek oka az volt, hogy a disznó elõre túr, így fogyasztása a következõ évre a fejlõdést jelentette, a szárnyas viszont hátrafelé kapar, s ez rossz elõjel, mert a hiedelem szerint ez a következõ évi tervek, elképzelések hátráltatását okozhatta. A karácsonyi pulyka már Amerikából illetve Angliából átvett étel, ami kissé elhalványította a régi hiedelmet.
A hal, fõleg annak rántott változata bécsi eredetû. A magyar hagyományokban a halpikkely sok pénzt jelentett, illetve gyors mozgása révén szintén a család elõrehaladását jelképezte az újesztendõben.
Ma már kevesen emlékeznek a nyersanyagokhoz fûzõdõ babonákra, hiedelmekre, mégis az ünnepi asztal nélkülözhetetlen részei maradtak.