Az édesipari termékek közül az egyik legnagyobb múltra visszatekintõ és manapság is az egyik legkedveltebb édesség a csokoládé. Ez annak is köszönhetõ, hogy manapság már nagyon sokféle ízben, formában kapható, így mindenki találhat köztük olyat, ami az ízlésének leginkább megfelelõ.
A csokoládé alapanyaga
A csokoládé alapanyagát, a kakaót kakaóbabból nyerik, amely a 12-18 méter magas, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában õshonos kakaófának (Theobroma cacao) a termése. A fák egész évben virágzanak és teremnek. A kb. 20 cm hosszú termésekben 40-60 mag (kakaóbab) van pépes terméshúsba ágyazva. A friss kakaóbab élvezhetetlen: a kakaó jellegzetes íze fermentálás, szárítás és pörkölés után jelenik meg.
A csokoládé története
A kakaóbab õrleménybõl készült, fahéjjal, ánizzsal és vaníliával ízesített italt már a maja és azték törzsek papjai, harcosai is fogyasztották. Gyermekek és nõk számára az ital fogyasztása tiltott volt, ami annak kiváltságos voltát jelezte. Értéke nagy volt, gazdaságilag is hangsúlyt kapott: az aranyhoz hasonlóan cserealapként használták (1 nyúl 10, 1 rabszolga 100, 1 rabszolganõ 50 kakaóbabot ért). Európába (elõször Spanyolországba) Cortez által került, a XVI. században. A csokoládéital receptjét sokáig kolostorban õrizték, kezdetben csak a gazdag nemesek számára volt hozzáférhetõ. Késõbb innen terjedt szét a többi országba, elsõsorban magas élvezeti értéke miatt. 1700 körül szinte mindenki által hozzáférhetõvé vált a mai kávéházakhoz hasonló, csokoládéházak elterjedésével. A XIX. század közepén, a Cadbury cég révén jelent meg az elsõ ehetõ csokoládé, majd nem sokkal késõbb a csokoládészelet is ismertté vált. A tejcsokoládé a Nestlé fivérek nevéhez fûzõdik, 1876-ban õk készítették el elõször ezt a sokak által ma is nagyon kedvelt édességet.
A csokoládé tápértéke, összetétele, hatása az egészségi állapotra 
100 g csokoládé energiatartalma kb. 500 kcal. Fajtájától, összetételétõl, illetve olajos magvakkal való dúsításától függõen 5-8 g fehérjét, kb. 30 g zsírt és mintegy 55-60 g szénhidrátot tartalmaz. Emellett számos, a szervezet mûködésében fontos szerepet játszó ásványi anyagnak is forrása. Ezek közül kiemelkedõ a réz, magnézium, foszfor, vas, kálium és a kalcium. Hogy mennyit tartalmaz ezekbõl a fontos ásványi anyagokból, és ezek a mennyiségek a napi igényünk hány %-át (RDA) elégítik ki, az a táblázatban olvasható. A tejcsokoládé és az étcsokoládé közötti különbség a hozzáadott tejbõl, és a felhasznált kakaó mennyiségébõl adódik.
Ásványi anyag étcsokoládé RDA% tejcsokoládé RDA%
Réz (mg/100g) 0,7 63 0,3 27
Magnézium (mg/100g) 126 39 55 17
Foszfor (mg/100 g) 140 22 240 39
Vas (mg/100 g) 2,3 18 1,4 11
Kálium (mg/100 g) 434 12 449 13
Kalcium (mg/100g) 80 10 220 27
A ma kapható csokoládék nagy részének kb. 30 % kakaótartalma van, ami kb. a fele a minõségi csokoládékban található 50-70 %-nak. Vannak olyan étcsokoládék, amelyekben ez az arány eléri a 80-90%-ot.
• A csokoládéban a fentebb felsoroltakon kívül találhatók antioxidáns hatású polifenolok* is. Az antioxidánsok az egészség megóvásában jelentõs szerepet játszanak, mivel a szervezetben képzõdõ ún. szabadgyököket megkötik, ezáltal az oxidációs sejtkárosodástól megvédik.
• Koffeintartalma miatt élénkítõ, teljesítményfokozó hatást tulajdonítanak neki, egyes kutatók szerint afrodiziákum.
• A csokoládénak ismert még a hangulatjavító hatása is, amelyet a fogyasztás hatására a szervezetben megnövekedõ szerotoninnak köszönhetünk.
Sajnos azonban a csokoládé nemcsak pozitív hatásokkal rendelkezik:
• Hozzájárulhat az arra érzékeny embereknél a migrén kialakulásához.
• Nagy energiatartalma miatt csak mértékkel fogyasztható, mert rendszeres, nagy mennyiségû fogyasztása elhízáshoz vezethet. Azonban ha tudatosan étkezünk, egészséges étrendet állítunk össze, abban helye van a csokoládénak is, csak a mennyiségre és a gyakoriságra kell ügyelni! A minõségi csokoládé mértékletes fogyasztása (heti 1-2 alkalommal) kifejezetten elõnyös hatású egészségünkre.
*A polifenolok biztosítják az erek épséget, csökkentik a trombózis kialakulását és az érelmeszesedés kialakulásának kockázatát. A sejthártyákat károsító szabad gyököket lekötik, illetve képzésüket gátolják. Emellett jelentõs immunszabályozók, csökkentik az egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázatát, és lassítják az öregedési folyamatokat.