Folytatjuk kitekintésünket a táplálkozás témakörében megjelent egy-egy érdekes hírre. Jó olvasást kívánunk!
A fizikai aktivitás csökkenti a genetikai tényezõk (hajlam) hatását a testtömegindex (BMI) és a derékkörfogat alakulására: egy ikervizsgálat tanulságai
A genetikai adottságaink nem csak testi jellemzõinket, pl. szemünk, vagy hajunk színét határozzák meg, hanem hatással vannak a túlsúly kialakulására, sõt a fizikai aktivitáshoz történõ hozzáállásunkat, szokásainkat is befolyásolhatják. Kevés vizsgálat történt azonban az azonos génállománnyal, vagyis megegyezõ genetikai háttérrel rendelkezõ, mindemellett elhízott és fizikailag inaktív, hasonló körülmények között élõ egyének - ikrek - részvételével.
Egy nemrégiben, finn szakemberek által elvégzett kísérletben pontosan ezt a bonyolult összefüggést vizsgálták, vagyis azt, hogy milyen mértékben képes befolyásolni a fizikai aktivitás a gének hatását a testtömegindex, valamint a legalább ilyen fontos metabolikus rizikótényezõ, a derékkörfogat alakulására.
A „FinnTwin16 Study" nevû vizsgálat során több mint 4300, 1975 és 1979 között született, a felmérés idõpontjában átlagosan 25 éves fiatal felnõtt iker testtömegét, testmagasságát, derék körfogatát és fizikai aktivitásának sajátosságait rögzítették. Valamint egy speciális teszt segítségével genetikai analízist is végeztek. Az örökletességet a BMI vonatkozásában a férfiaknál 79, míg a nõknél 78%-ra becsülték, ugyanez a derék körfogat esetében 56 illetve 71% volt, a fizikai aktivitás genetikai örökletességét pedig 55 illetve 54%-ra értékelték a szakértõk.
A vizsgálat során fordított összefüggést véltek felfedezni a fizikai aktivitás mértéke és a derékkörfogat alakulása között a férfi és a nõi résztvevõk esetében egyaránt, míg a nõknél a fizikai aktivitás mértéke a testtömegindex alakulásával is korrelált.
Összefoglalásként elmondható, hogy a fizikai aktivitás szignifikáns mértékben módosította az örökletes tényezõ befolyását a BMI és a derék körfogat alakulására.
A genetikai predesztináció így nem lehet ürügy a túlsúly, elhízás kialakulására, hiszen a nagyobb genetikai kockázattal rendelkezõk (pl. a szülõk túlsúlya) a fizikailag aktív életmód kialakításával sokat tehetnek saját egészségük megõrzése érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt mozgásmennyiség felnõttek számára naponta legalább 30-60 perces közepes erõkifejtést igénylõ aktivitás.
Forrás: Mustelin L et al: Physical activity reduces the influence of genetic effects on BMI and waist circumference: a study in young adult twins. Int J Obes (Lond). 2008 Dec 2.
Csecsemõkori gyarapodás és késõbbi testösszetétel: evidenciák összegzése
Ha kisbaba érkezik a családba, általában õ mindenki pufók kis angyalkája, és minél „húsosabb", a család annál egészségesebbnek gondolja. Súlyával kapcsolatban pedig hisszük, nem gond, ha pufók, majd kinövi. De mi az igazság, vajon hogy befolyásolja a csecsemõ testsúlya késõbbi életszakaszainak testsúlyát?
A gyors csecsemõkori súlygyarapodás és a késõbbi magasabb testtömeg index között kapcsolat áll fenn, de az összefüggés az egyéni testösszetétellel kapcsolatban még nem tisztázott. Angol tudósok ezért célul tûzték ki, hogy megvizsgálják a csecsemõkor különbözõ periódusaiban bekövetkezõ testsúlyváltozás és a késõbbi testösszetétel, azaz a testzsír- és testzsír-mentestömeg változásainak kapcsolatát. 234 egészséges angol gyermeket és tinédzsert vizsgáltak, és a következõket találták. Függetlenül a születési súlytól, nemtõl, pubertástól, fizikai aktivitástól, és a szülõk testtömegindexétõl, ha a 0-6 hónapos csecsemõnek gyors a súlygyarapodása, akkor nagyobb eséllyel válik túlsúlyossá késõbbi életében, mint lassabb súlygyarapodású kortársai. Fél-egyéves korú babák esetében ilyen jellegû összefüggés azonban már nem kimutatható.
Miért érdemes odafigyelnünk erre az összefüggésre? Ha a kisbaba a nagyobb rizikójú csoportba tartozik, lehetõségünk van rá, hogy a késõbbiekben jobban figyeljünk az étkezésére és fizikai aktivitására, hogy megelõzhessük a túlsúly kialakulását.
Forrás: Chomtho S., és mtsai Infant growth and later body composition: evidence from the 4-component model. Am J Clin Nutr. 2008 Jun;87(6):1776-84
Többszörös genetikai hatások, gyümölcsléfogyasztás jótékony hatása az emberi DNS-re
Az oxidatív stressz károsíthatja az emberi DNS-t, mivel zavarja az örökítõ anyag javítási mechanizmusait. A DNS védelmében fontos szerepe van az antioxidáns anyagok fogyasztásában.
Egy tanulmány 168 egészséges résztvevõje áfonya/alma dzsúszt fogyasztott, mellyel 97 mg quercetint (antioxidáns fitonutriens) és 16 mg C-vitamint jutattak szervezetükben naponta. 4 hét elteltével megmérték ezek vérplazmában levõ mértékét, és szignifikáns növekedést tapasztaltak. Laboratóriumi körülmények között a résztvevõk DNS-ét károsító anyagokkal provokálták, és az 1 hónapos gyümölcsléfogyasztást követõen úgy találták, hogy a DNS 20-28%-kal ellenállóbb lett e káros hatásokkal szemben. A statisztikai analízis végül a 34 biológiailag releváns genetikai károsodás közül hat esetében egyértelmûen kimutatta a megelõzhetõség lehetõségét.
A zöldség(lev)ek és gyümölcsök/gyümölcslevek - a bennük található antioxidánsoknak és feltételezhetõ következményes genetikai hatásoknak is köszönhetõen - csökkentik a rákbetegségek kialakulásának és szív-érrendszeri megbetegedéseknek kockázatát.
Forrás: Wilms LC, és mtsai: Impact of multiple genetic polymorphisms on effects of a 4-week blueberry juice intervention on ex vivo induced lymphocytic DNA damage in human volunteers. Carcinogenesis. 2007 Aug;28(8):1800-6.
Forrás: MDOSZ hírlevelek