Folytatjuk kitekintésünket a táplálkozás témakörében megjelent egy-egy érdekes hírre. Jó olvasást kívánunk!
Daganatos megbetegedések lehetséges megelõzése: alma, almalé, alma összetevõk*
Ha megkérdezünk valakit, mi jut eszébe az almáról, a legtöbbeknek az egészség szó ugrik be elõször. Ebbõl is látszik, régóta ismert, hogy az alma rengeteg jótékony anyagot tartalmaz. Sok benne a polifenol és fitokemikália is - mely szavakkal azonban csak mostanság kezdtünk el ismerkedni- s melyek sok betegség megelõzésében és gyógyításában játszhatnak fontos szerepet.
A kutatók több oldalról is megerõsítették, amit a népi gyógymód már régóta tud és alkalmaz, hogy az alma, almalé, vagy almából készült termékek fogyasztása segít egészségünk megõrzésében.
A legújabb laboratóriumi bizonyítékok szerint, melyet német tudósok az elmúlt év októberében publikáltak, napi egy-két mosolygós, piros alma elfogyasztásával megelõzhetõ a bõr-, emlõ- és vastagbélrák kialakulása.
* Forrás: Gerhauser C.: Cancer chemopreventive potential of apples, apple juice, and apple components. Planta Med. 2008 Oct;74(13):1608-24.
Energia felvétel, fizikai aktivitás, energia egyensúly és rák: epidemiológiai bizonyíték**
A civilizációs betegségek kialakulása számos tényezõ függvénye. Ezek közül néhány, pl. genetikai adottságaink, nemünk, életkorunk, általunk nem befolyásolható, azonban mások, pl. energia felvételünk, fizikai aktivitásunk mértéke vagy testtömegünk jól irányíthatóak, módosíthatóak.
A következõkben összegezzük a járványtani bizonyítékokat az energia felvétel, fizikai aktivitás és az elhízás vonatkozásában a rákkal összefüggésben.
A túlzott energia felvétel a tudományos bizonyítékok alapján megnöveli a vastag- és végbélrák, a prosztata- és az emlõrák kialakulásának kockázatát. Azonban, elsõsorban azért, mert a fizikai aktivitás, a testparaméterek, valamint a metabolikus tényezõk erõsen befolyással vannak az energia-felvétel és -felhasználás egyensúlyára, nehéz az energia-felvétel, mint önálló rizikótényezõ, hatását megvizsgálni a rák kialakulása szempontjából.
Elegendõ tudományos bizonyíték áll rendelkezésre, amely a fizikai aktivitás kockázatot mérséklõ szerepét támasztja alá vastagbél-, valamint emlõrák esetén. Úgy tûnik, hogy ez a pozitív hatás kifejezettebb a vastagbél rák vonatkozásában a férfiaknál, míg az emlõrák vonatkozásában a menopauzán már átesett nõknél. A tudományos bizonyítékok szintén megerõsítik a fizikai aktivitás kockázatcsökkentõ szerepét a méh-, tüdõ- és prosztatarák esetében is. Elenyészõek a bizonyítékok azonban a fizikai aktivitás védõ szerepét illetõen a végbélrákkal összefüggésben, valamint egymásnak ellentmondó vizsgálati eredmények állnak pillanatnyilag rendelkezésre a hasnyálmirigy-, a petefészek- és a vesedaganatok esetén.
Megalapozott az összefüggés az elhízás és számos daganattípus megnövekedett rizikója vonatkozásában. Meggyõzõ bizonyítékok támasztják alá az elhízás kockázatnövelõ szerepét a vastagbél, a végbél, az emlõ (menopauza után lévõ nõk esetén), a méh, a vese, valamint a nyelõcsõ rákos megbetegedéseivel szemben. Ugyanezen vizsgálati eredmények felvetik továbbá számos egyéb daganattípus (hasnyálmirigy, máj, epehólyag, prosztata) és az elhízás közti összefüggés valószínûségét, ugyanekkor bebizonyosodott, hogy a testtömegtöbblet nincs hatással a tüdõrák kialakulásának kockázatára. Más rosszindulatú daganatok kockázatában az elhízás hatása tisztázatlan.
** Forrás: Pan SY, DesMeules M: Energy intake, physical activity, energy balance, and cancer: epidemiologic evidence. Methods Mol Biol. 2009;472:191-215.
Aszpartám: a jelenlegi alkalmazási/fogyasztási szint biztonságosságának, szabályozásának, toxikológiai és epidemiológiai vizsgálata***
Az aszpartámot világszerte körülbelül 90 országban és több mint 6000 termékben használják édesítõszerként, ezért számos tudományos vizsgálat történt annak érdekében, hogy megvizsgálják a szervezetre gyakorolt hatását. A tudományos kutatások többek között foglalkoznak a felszívódásával, lebomlásával; elemzik, mennyi napjainkban az átlagos beviteli szintje, valamint vizsgálják toxikológiai és epidemiológiai hatásait.
Az európai és az egyesült államokbeli élelmiszerbiztonságai hatóságok ajánlása szerint a napi aszpartám bevitel javasolt maximum mennyisége 40 (EU) vagy 50 (USA) mg/kg. Ha a gyakorlatban nézzük: az európai mennyiség egy 70 kg-os személy esetén 2800 mg aszpartámot engedélyez. Ha ez az ember a limonádéjába 2 szem aszpartám-tartalmú édesítõszert tesz, akkor ezáltal kb. 36 mg aszpartámot vitt be a szervezetébe. Az egy alkalommal nagy mennyiségben fogyasztott aszpartám befolyásolja a szervezet biokémiai paramétereit, például a vérplazma aminosav- és az agy ingerületvezetõ szintjét, azonban a vérplazma fenilalanin, és aszpartansav (két aminosav) szintjének emelkedése nem figyelhetõ meg, ha a bevitel nem haladja meg az 50mg/ttkg-ot. Az aszpartámmal összefüggésben akut, mérsékelten akut, vagy krónikus mérgezési tünetek nem jelentkeznek, amíg a fogyasztás meg nem haladja az ajánlott mennyiség közel százszorosát, azaz a 4000 mg/kg-ot. Az aszpartámot a fenilketonuriában (öröklõdõ anyagcserebetegség szenvedõk nem fogyaszthatják a fenilalanin-tartalom miatt. Erre a tényre minden aszpartámot tartalmazó terméknél a csomagoláson fel kell hívni a figyelmet
Szigorúan megvizsgálták a vegyület rákkeltõ hatását, így több tanulmány is igazolta, hogy nem rákkeltõ, és nem mutatható ki összefüggés az alkalmazása és a daganatos megbetegedések kialakulása között.
Hasonlóképp vették górcsõ alá az idegrendszerre, tanulási szokásokra, és a viselkedésre gyakorolt hatását is, melynek során a nagy létszámú csoportok prospektív vizsgálata, valamint számos esetet felvonultató kontrollált tanulmány is igazolta, hogy az aszpartám fogyasztása ezeket negatívan nem befolyásolja. Összességében tehát kijelenthetõ, hogy a tudományos, evidenciákon alapuló vizsgálatok igazolták, hogy az aszpartám mesterséges édesítõszer használata (a jelenlegi fogyasztási szokásokat alapul véve) biztonságos.
Miután az aszpartám alkalmazása bizonyítottan biztonságos, felmerül a kérdés, vajon van-e és ha igen, milyen jótékony hatása lehet a mesterséges édesítõszereknek azon kívül, hogy megkönnyítik az energia-bevitel csökkentésére irányuló törekvéseinket.
*** Forrás: Magnuson BA, és mtsai Aspartame: a safety evaluation based on current use levels, regulations, and toxicological and epidemiological studies. Crit Rev Toxicol. 2007;37(8):629-727
Forrás: MDOSZ hírlevelek