Folytatjuk kitekintésünket a táplálkozás témakörében megjelent egy-egy érdekes hírre. Jó olvasást kívánunk!
Vajon genetikai adottságaink mennyire és hogyan befolyásolják tápláltsági állapotunkat?
"Energia-egyensúlyt szabályozó" hormonok (obestatin, ghrelin, leptin) hatása 1
A testalkat kapcsán gyakran hallhatunk olyan megjegyzéseket, mely szerint a soványság és a túlsúly genetikai, vagy hormonális kérdés, és nem csupán a táplálkozással, mozgással áll kapcsolatban. Ki ne mondta volna még jókat evõ, mégis karcsú ismerõsének, hogy õ milyen szerencsés alkat, vagy állította bármely, néhány plusz kilóval rendelkezõ barátja, hogy õ nem is eszik sokat, hanem a hormonok, vagy a genetika felelõs a pocakjáért? Kérdés, miként befolyásolják a hormonok, vagy a genetikai háttér a testsúlyunkat.
Tudjuk, hogy vannak olyan hormonok, melyeknek szintje befolyásolja, befolyásolhatja az éhségérzetet. Emberek esetében azonban a helyzet nem ilyen egyszerû, ezért a Baltimore-i kutatócsoport azt tûzte ki célul, hogy megpróbálja megfejteni, a három étvágyfokozó hormon miként hat ránk. Mivel a túlsúly szív-és érrendszeri megbetegedések fontos kockázati tényezõje, ezért, egy ezzel a megbetegedéssel kapcsolatos vizsgálat részeként ("Optimális Tápanyagbevitel a Szívbetegségek Megelõzéséhez) került sor a vizsgálatra. A résztvevõk - akiket nem, kor, testtömeg index, fizikai aktivitás és dohányzási szokások alapján csoportokba osztottak - vérnyomása kissé magasabb volt, de egyéb tekintetben egészségesek voltak. Az energia-egyensúly szabályozásában közremûködõ hormonokat górcsõ alá véve kiderült, hogy a túlsúlyos, vagy elhízott vizsgáltak esetében az obestatin és a ghrelin szintje alacsonyabb volt, mint normál súlyú társaiké. A leptin szintje ezzel ellentétesen mozgott; a BMI (testtömegindex) növekedése növelte a leptin szintjét. (5 egységgel nagyobb BMI, 41,3% leptin növekedést eredményezett).
A vizsgálatok megerõsítették, hogy bizony az étvágyra ható hormonok szintje eltérõ a normál súlyúak, és a túlsúllyal rendelkezõk esetében!
(1)Beasley JM., és mtsai Characteristics Associated With Fasting Appetite Hormones (Obestatin, Ghrelin, and Leptin). Obesity (Silver Spring). 2008 Dec 4.
Mennyire velünk született, mennyiben marad ösztönös a táplálékbevitel?
Kapcsolat az ételadagok mérete és az energiabevitel között csecsemõkorban: önszabályozó képesség2
Vajon tudja-e szervezetünk ösztönösen, hogy mennyi táplálékra van szüksége? Erre a kérdésre keresték a választ washingtoni kutatók, ezért több mint 3.000 újszülött és csecsemõ, valamint szüleik bevonásával megvizsgálták, mi befolyásolja a bevitt tápanyagok mennyiségét és fogyasztásuk gyakoriságát életünk kezdeti szakaszában.
A felmérésben résztvevõ csecsemõk életkora 4-24 hónap volt. A szülõk feljegyezték az étkezések idõpontjait, valamint, hogy mit és mennyit fogyasztott a baba (a vízivás, és a kiegészítõk [pl. gyógyszer] bevitele nem számított étkezésnek). A 11 hónaposnál fiatalabb csecsemõk esetében megfigyelték, hogy amennyiben nõtt az étkezés alkalmával elfogyasztott étel mennyisége, úgy az átlagoshoz képest csökkent a táplálkozások gyakorisága. Az ételek energiatartalmát vizsgálva szintén hasonlókat tapasztaltak: a nagyobb energiatartalmú ételekbõl az átlagnál kevesebbet fogyasztott a baba. Az 1-2 éves tipegõk szokásai azonban már kezdtek másként alakulni, ugyanis ha a kisgyermek többet, vagy energiadúsabb ételt fogyasztott, ez nem feltétlenül eredményezte az étkezések számának vagy mennyiségének csökkenését.
Mivel úgy tûnik, hogy már ebben az életkorban csökkenni kezd a szervezet önregulációs képessége, nagyon fontos a szülõi odafigyelés, hogy mit, mennyit és hányszor eszik a gyermek. Ha nem tudatosan irányítjuk magunk és gyermekünk táplálkozási szokásait, ha nem hagyjuk a gyermeket jóllakottan felállni az asztaltól, hanem ehelyett azt kérjük, hogy semmit ne hagyjon a tányérján, mindez ahhoz vezethet, hogy a természetes étkezési szabályozóképességünk az életkor elõrehaladtával lecsökken. Amennyiben rendszeresen túlesszük magunkat, az idõvel nem kívánt testtömeg-gyarapodással járhat.
(2)Fox MK, és mtsai Relationship between portion size and energy intake among infants and toddlers: evidence of self-regulation. J Am Diet Assoc. 2006 Jan;106(1 Suppl 1):S77-83
A táplálkozási napló fontos segítség. De milyen mértékben?
A táplálkozási és a mozgási szokásokra vonatkozó önellenõrzés különbözõ módszereinek összehasonlítása fogyókúrázóknál3
Ha megkérdeznek bennünket, az elfogyasztott táplálék mennyiségét gyakran 10-20%-kal is alul-, míg mozgásunkat ennyivel túlbecsüljük. Az említett jelenség teljesen önkéntelenül érvényesül, mértéke azonban túlsúly esetén ennél jóval nagyobb is lehet, ami komoly nehézséget okozhat fogyókúra során.
A Pittsburghi Egyetem szakemberei által túlsúlyos egyének részvételével nemrégiben elvégzett felmérés az étrendre és a mozgásra vonatkozó önellenõrzési módszerek hatását vizsgálta a testtömeg változása szempontjából. A vizsgálat 42 résztvevõje 16 hétig tartó fogyókúrája során naponta összesen 1200-1500 kcal energiatartalmú ételt fogyasztott, és hetente 200 percet mozgott. 
A csapat egyik fele a hagyományos, részletes táplálkozási naplót vezette mindezek monitorozására, míg a másik csoport ennek egy rövidített változatát. A rövidített naplót írók körében nagyobb volt a használati kedv (több kitöltött naplót kaptak vissza a kutatók). A felmérés végén nem mutatkozott szignifikáns különbség a két különbözõ módszert alkalmazó csoport súlyleadásában, azonban a kitöltött naplók száma és a fogyás mértéke között felfedeztek pozitív összefüggést, azaz aki a 16 hét alatt több naplót töltött ki, többet fogyott.
A felmérés tapasztalatai alátámasztják az önellenõrzés fontosságát, mely (akár egy könnyített, rövidített változatban is) hozzásegítheti a fogyókúrázót saját táplálkozási és mozgási szokásainak mélyebb megismeréséhez és ezáltal azok megváltoztatásához.
(3) Helsel DL et al: Comparison of techniques for self-monitoring eating and exercise behaviors on weight loss in a correspondence-based intervention. (J.Am.Diet Assoc. 2007. Oct;107(10):1807-10.)
MDOSZ hírlevelek, sajtófigyelés