"Ne gyógyítsuk a betegséget, hanem elõzzük meg!" - bár az idézet szerzõjének neve homályba vész, gondolatban mégis maradandót alkotott. Mai világunkat az élet számos területén kettõsségek jellemzik, az életmód által könnyen megbetegedhetünk, ugyanakkor számos készítmény szolgálja egészségünk megtartását, támogatását is. A legegyszerûbb dolgok mellett pedig az emberek legtöbbször elsiklanak, pedig olykor elég lenne a legalapvetõbb dolgokat betartani, és máris jobb egészségnek és közérzetnek örvendhetnének.Az irányértékek megállapításánál egészséges emberek szükségleteit veszik alapul. Míg a múltban elsõsorban a táplálékhiányok megelõzését célozták meg, az utóbbi évtizedek kutatásai alapján bizonyossá vált hogy az étrend tápanyagai alapvetõ hatással vannak egyes krónikus betegségek kialakulására, ennek következtében pedig az egészségi állapotra is. Ezek a leginkább életmód függõ betegségek például a cukorbetegség, a csontritkulás, a szívbetegségek. De nézzük meg mibõl mennyit is kellene fogyasztanunk a gyakorlatban.
A makrotápanyagok közül nézzük elõször a szénhidrátokat. Míg korábban úgy határozták meg, hogy az étrend több mint 50%-a tartalmazzon szénhidrátokat, addig mára inkább egy referencia tartományt adnak meg, ami a szénhidrátok esetén 45-60%, mely magában foglalja a keményítõtartalmú élelmiszerekbõl származó szénhidrátokat, valamint a cukrokat is. A szénhidrátbevitel irányértékeinek meghatározásánál figyelembe kell venni a fehérje- és zsírbeviteli irányértékeket is, hiszen a táplálék összetétele (nem mindegy hogy a szénhidrátok magukban vagy zsírral, fehérjével összekapcsolódva vannak jelen) befolyásolja a felszívódás sebességét, ezáltal pedig a szénhidrátok hasznosulását a szervezetben.A rostok (élelmi rostok) gyûjtõfogalom, mely a növényi eredetû táplálékok olyan összetevõit jelöli, amiket az emberi gyomor-bélrendszer saját enzimei nem tudnak lebontani. A rostok is szénhidrátok, azonban a hétköznapi értelemben vett szénhidrátokkal szemben ezek emészthetetlenek. Elsõsorban ennek a tulajdonságnak köszönhetõ a rostok számos jótékony hatása. A bevitelükre vonatkozó ajánlás azt a mennyiséget jelöli, ami a megfelelõ bélmûködés fenntartásához kell. Ez jelenleg 25 gramm naponta. A teljes kiõrlésû gabonatermékek, zöldségek, gyümölcsök napi fogyasztásával könnyen biztosítható 25 grammnyi rostbevitel. Ezzel segítjük a testtömeg-szabályozást, és csökkentjük a szívbetegségek valamint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
Mi a helyzet a zsírokkal?
Az EFSA ajánlása szerint a napi energiabevitel 20-35%-a származzon zsírból. Eddig 30%-ban maximalizálták a zsírbevitelt, azonban az ettõl nagyobb bevitel még összeegyeztethetõ a jó egészségi állapottal és a normális testtömeggel, emellett azonban figyelembe kell venni a fogyasztott élelmiszerek típusát és a fizikai aktivitás szintjét is. A legnagyobb hangsúly zsírok esetében a zsírsavösszetételen van. Ahol lehet a telített zsírokat helyettesítsük telítetlen zsírokkal. A transz zsírokat (leginkább chipsekben, ropikban, süteményekben) legjobb lenne számûzni az étrendbõl. Az ómega-3 zsírsavvakkal kapcsolatban konkrétabb beviteli értéke született, ami napi 250 mg-ot jelent, ekkor már érvényesül a szív-érrendszerre gyakorolt jótékony hatása. Ezt a mennyiséget, már 20 grammnyi lazac is biztosíthatja.
A normális életfunkciókhoz nélkülözhetetlen vízbõl nõknek naponta 2, míg férfiaknak 2,5 litert kellene fogyasztani, ami magában foglalja az összes italból és ételbõl bevitt vízmennyiséget.
A jövõben a folyamatos kutatásoknak köszönhetõen várható a jelenlegi irányelvek „finomítása". A táplálkozás és egészség kapcsolatának mélyebb összefüggéseinek megértésével lehetõvé válik egyre pontosabban meghatározni mibõl mennyit lenne érdemes fogyasztani az egészség fenntartásához.
Bíró Andrea
Felhasznált irodalom:
URL:http://www.eufic.org/article/hu/egeszseg-es-eletmod/egeszseges-taplalkozas/artid/New-nutrition-guidelines-Europe-halfway-there/
Dr. Biró György: Tápanyag-beviteli referencia értékek, Medicina, Budapest, 2004