A csontritkulással (osteoporosis) kevesen foglalkoznak, és még kevesebben foglalkoznak a megelõzésével. Sajnos. Pedig hamar kiszûrhetõ, és kezelni is lehet. Mégis sokszor csak akkor derül ki, amikor már baj van, például súlyos csonttörés vagy a gerincoszlop meghajlása.
A csontritkulás a csontváz olyan kóros elváltozása, melyre jellemzõ a csont szilárdságának csökkenése és a csonttörések kockázatának fokozódása. Régebben a nõk korral együtt járó betegségei közé sorolták, ma viszont már kortól, nemtõl független folyamatnak tartjuk. Hazánkban kb. 1 millió embert érint ez az évekig tüneteket nem okozó betegség.
A legfontosabb a megelõzés lenne, ami elsõsorban a fiatalkorban elért csúcscsonttömeget jelenti. Mit is értek ez alatt?
A csont sûrûségét az egységnyi területre vagy térfogatra esõ, grammokban kifejezett ásványianyag-tartalom jellemzi, és egy adott személyre vonatkozóan a csúcscsonttömeggel és a csonttömegveszteség mértékével adható meg. Ha a csúcscsonttömeget fiatal korban nem érjük el, már azt is csontritkulásnak nevezzük. A csúcscsonttömeg 20-25 éves korra alakul ki.
A másik fajtája ennek a betegségnek, ha idõs korban a leépítõ folyamatok fokozódásával a csont is veszít sûrûségébõl. Ilyenkor sérülékenyebbé válik, szilárdsága csökken. Hajlamosabb a sérülésre, könnyebben eltörik. Általában csukló-, és medencetörések írhatóak a betegség számlájára. A menupausa után fellépõ ösztrogénhiány negatívan hat a csontanyagcserére. Az ösztrogén elõsegíti a kalcium felszívódását, a csont szilárdságát adó anyagok képzõdését, és gátolják azon hormon mûködését, amely a csontsejtek lebontásáért felel. 
Ráadásul az idõsebbeknél megfigyelhetõ magasságvesztés is a csontritkulás miatt alakul ki.
Érdekesség, hogy a vékonyabb testalkatú 50 év feletti nõk jobban veszélyeztetettek, mint a testesebb kortársak. Persze, nem kell ezért elhízni, de jobban figyeljünk oda a megelõzésre.
Két típusát különböztetjük meg:
- primer osteoporosis: leggyakrabban változó korban lévõ nõket, valamint idõs férfiakat érint
- szekunder osteoporosis: Általában férfiaknál alakul ki valaminek a következtében. Okok között szerepelhet az alkoholizmus, a glükokortikoidok hosszú távú szedése és a hipogonadizmus (A nemi mirigyek - a herék és a petefészkek- bármely okból bekövetkezõ csökkent mûködése).
Hogyan elõzhetõ meg?
Egyrészt törekedni kell arra, hogy fiatal korban elérjük a csúcscsonttömeget, másrészt felnõtt korban lassítanunk kell a csontvesztés folyamatát.
Törekednünk kell a kalcium gazadag étrendre, és az aktív életvitelre. Érdemes sok idõt szabad levegõn tölteni, hogy meg legyen megfelelõ D-vitamin ellátottság. Télen pedig gondolnunk kell a pótlására, vagy mindenképp figyeljünk, hogy az ezt tartalmazó élelmiszerekbõl eleget fogyasszunk.
Napi kalciumszükséglet: napi 1000-1200 mg megelõzésre, diagnosztizált osteoporosis esetén napi 1500 mg.
A kalcium felszívódását segítik: D-vitamin, laktóz, savas közeg, sport.
A kalcium felszívódását gátolja: túlzott fehérjefogyasztás, túlzott foszforbevitel, túlzott zsiradékfogyasztás, kevés D-vitamin, kevés mozgás, dohányzás.
Napi foszforszükséglet: 700 mg/nap. Foszforforrások: kólafélék, hús, húskészítmények, belsõségek, szárazhüvelyesek, olajos magvak, ömlesztett sajtok, készételek, konzervek, élesztõ, krémporok.
A rostok túlzott, extrém fogyasztása is csökkenti a kalciumfelszívódást.
Összefüggést mutattak ki az izomtömeg nagysága és a csonttömeg nagysága között. Aki rendszeresen sportol, aktívan él, valószínûsíthetõen a csonttömege is nagyobb, így kevésbé veszélyeztetett a csontritkulás kialakulása szempontjából.
A legjobb, ha rendszeresen fogyasztunk tejtermékeket, húst ritkábban, zöldségeket, gyümölcsöket rendszeresítjük étrendünkben. Fõleg télen, legyen gyakori a D-vitaminban gazdag tojás és máj fogyasztása.
Kovács Judit
dietetikus