Mindnyájunk számára ismerõs lehet, hogy egy kimerítõ edzés, egy hosszú futás, túra vagy biciklizés után - az izomláz mellett - jólesõ fáradtság önti el a testünket, jó kedvünk lesz és sikerül kissé a napi kellemetlenségeket is elfelejtenünk. Testünk és lelkünk megnyugszik, közérzetünk jobb lesz, szinte új energiával töltõdünk fel; olykor jobban szeretjük, elfogadjuk testünket és önmagunkat
Egy aerobikozó hölgyek körében végzett felmérésben arra a kérdésre, hogy érzésük szerint milyen testi és lelki tulajdonságban, jellemzõben fejlõdtek (vagy fejlõdhetnek) az edzések hatására, a legtöbben az alakformálás és erõnlét fejlesztését, az önbizalom, önértékelés növekedését, saját testképük elfogadását, hangulatjavulást, kitartást, akaraterõt és testtudatuk fejlõdését említették.
Az aerobik és az egyéb aerob zónában végzett testmozgás, amellett, hogy jótékonyan hat a keringés- és légzõrendszerre, javítja az állóképességet; - az endorfinok felszabadulása által - hangulati állapotunkat is pozitívan befolyásolja.
Mi áll ezeknek a pozitív érzéseknek a hátterében? Hogyan járul hozzá a mozgás lelki egészségünk fenntartásához? E kérdésekre keressük a lehetséges magyarázatokat.
Az önértékelés, a testi tudatosság fogalmai a pszichológiában rendkívül összetettek, szerteágazó elemekbõl felépülõ jelenségek; részét képezik az énképünknek, nagyban befolyásolják azt, ahogyan a mindennapokban önmagunkról gondolkodunk; és a felszín alatt tevékenységeinkre is hatást gyakorolnak. Az énképet (énfogalmat) egyszerûbben úgy fogalmazhatjuk meg, mint az önmagunkról alkotott véleményt (Johnson, 2008). Az önértékelés definícióját Morris Rosenberg (az önértékelés-kutatás egyik legjelentõsebb alakja) a következõképpen írta le: „the feeling that one is 'good enough'" (Rosenberg, 1965, p.31), azaz annak az érzése, hogy valaki 'elég jó'. Magyarul úgy definiálhatnánk a fogalmat, mint egyfajta értékelõ, érzelmi viszonyulás önmagunkkal (illetve a saját értékünkkel) kapcsolatban.
A testi tudatosság pedig felfogható úgy, mint a testünk állapotára vonatkozó észlelés: a belsõ szerveinkbõl, az izmokból, inakból, ízületekbõl és a bõr felõl érkezõ, a testhelyzettel kapcsolatos szignálok. Ezekre a jelzésekre ritkán figyelünk, azonban nem tudatos szinten folyamatosan hatnak észlelésünkre, gondolkodásunkra; valamint rendelkezünk egyfajta tudással a saját testünk mûködésével, felépülésével, kinézetével kapcsolatban. Ez részét képezi testképünknek. Ahogyan az is, hogy milyen ideális alakot szeretnénk, hogy milyen a megjelenésünk, öltözködésünk. A testkép az énkép fontos összetevõje, és ezáltal az önértékelést is befolyásolja.
E bonyolult fogalmak tisztázása után lássuk, hogyan áll mindez kapcsolatban a sportolással. A mozgás során nemcsak eddzük saját testünket; hanem tanulunk is róla. Megtapasztaljuk, hogy milyen terhelést bírunk, hogy az egyes mozdulatokat hogyan tudjuk kivitelezni, hogy bizonyos testhelyzetekben hogyan hat ránk a gravitáció, és hogyan tudjuk fenntartani egyensúlyunkat. Egyes kutatók szerint létezik egyfajta fizikai önértékelés, mely különbözõ területeken megtapasztalt kompetenciából, én-hatékonyság érzésébõl és a fizikai önelfogadásból származik. A testmozgás által ezt a fajta önértékelésünket növelhetjük, mely hozzájárul az úgynevezett globális önbecsülés fejlõdéséhez is.
Érdekességként megemlíthetjük, hogy csecsemõkorban szintén a mozgás által, a megtapasztalt saját „hatóerõ" érzése által fejlõdik ki az a képességünk, hogy önmagunkról gondolkodni, elmélkedni tudunk, és ahogy környezetünktõl elkülönülten tapasztaljuk meg önmagunkat. Ennek a kompetenciának az érzése az önbecsülés mély és stabil alapját képezi. A baba észleli, hogy saját maga mozgatja kezét-lábát, hogy õ az, aki akaratával elindítja a mozgást, és aki végre is hajtja. Ez a folyamat persze alapvetõnek, és magától értetõdõnek tûnhet a számunkra, azonban egy-két hónapos korban még nem ilyen egyértelmû, a komplex agyi hálózatunk fejlõdésével válik ez lehetõvé. Az önbecsülés másik alapját pedig a szüleink feltétel nélküli szeretete biztosítja. Ez a mag mintegy „energetizálja" az énünk fejlõdését.
E fejlõdési folyamat fontos lépése a tudat, a tudatosság megjelenése. A szervezetünket folyamatosan érik ingerek mind a környezetünkbõl, mind pedig belsõ szerveink felõl. Azt, hogy milyen gyorsan ver a szívünk, hogy a megevett ételt hogyan emésztjük meg, hogy a vér hogyan áramlik testünkben, és az egyéb belsõ folyamatokat is reflexek irányítják, tudatunkat csak nagyon ritkán, bizonyos „sürgõs" helyzetekben érik el a belülrõl jövõ ingerek. Azonban fontos, hogy ezeket észleljük, és figyeljünk rájuk. Jó példa erre az éhség érzése: ha valamilyen kedvenc ételünkkel kínálnak, vagy étvágygerjesztõ illatot érzünk, sokszor akkor is eszünk az adott ételbõl, ha egy bõséges ebéden vagyunk túl. Ugyanakkor, ha sok a munkánk, és szorítanak a határidõk, akár egész nap nem érezhetjük, hogy éhesek vagyunk. Azonban ha tudatosan figyelünk a belsõ jelzéseinkre könnyebben „kordában tudjuk" tartani testünket, kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
Szentgyörgyi Albert szavaival: „A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legjelentõsebb nevelõeszköze." A testmozgás elõsegíti, hogy megismerjük és megtanuljuk (jobban) használni testünket, figyeljünk testtartásunkra; ezáltal növekszik az önmagunkba vetett bizalmunk, személyes szabadságunk. A korlátaink és képességeink megtapasztalásában és fejlesztésében is szerepet játszik (Barabás, 2006).
A fizikai aktivitás pozitív életminõségre való hatása tehát bizonyított, és ebben egy lehetséges közvetítõ tényezõ lehet az önértékelés növelése. A magasabb önértékelés növeli az optimizmust, segít a stresszel való megküzdésben, egyfajta „lelki edzettséget ad", ami hozzájárul a fizikai egészséghez (Johnson, 2008). Az egyensúly, a mértékletesség és a harmónia megtalálásában tehát hasznos eszköz lehet a rendszeres sport. Fontos hogy megtaláljuk azt a mozgásformát, mely leginkább illik hozzánk, melyet örömmel és kitartással tudunk végezni és amibõl energiát meríthetünk a hétköznapokban.
Szekeres Zsófia
Egy kutatás keretében az ELTE Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetében különbözõ sportágakat végzõ személyek körében vizsgáljuk az önértékelést, a testi tudatosságot és a mindennapi tevékenységekre fordított figyelmet.
Kérlek, segítsd munkánkat a kérdõív kitöltésével. Körülbelül 15-20 percet vesz igénybe, és a kitöltés névtelenül történik. Az alábbi linkre kattintva érhetõ el:
https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dHM1VmZfVk9GajZLeGN5R0FsdFczUVE6MQ
Köszönjük az együttmûködést!