A sztevia Dél-Amerikából származó növény, melynek levelei 30-szor édesebbek a cukorénál, kivonata pedig 300-szor édesebb annál. De miért is oly különleges? Akinek az elõbbi adatok nem keltették fel a figyelmét, annak elárulom, hogy a növény kalóriatartalma nulla, tehát fogyókúrázóknak, és mindenkinek, akinek fontos az egészsége, ajánlott ezt fogyasztania az édes íz elérése céljából.
Az Európai Bizottság 1131/2011/EU rendelete 2011. november 11-én elfogadta a sztevia növény élelmiszerekben való felhasználására benyújtott kérvényt. Tehát ettõl az idõponttól kezdve, valószínûleg egyre gyakrabban, találkozhatunk vele, mint édesítõszer, és mint csökkentett energiatartalmú és hozzáadott cukor nélküli termékek összetevõje.
Kapott egy „E" betûs számot is: ez az E 960. Ha valahol mostantól ezt látjuk, akkor ez a szteviol glikozidokat jelenti. Napi bevitelt 4 mg/kg-ban maximalizálták.
Honnan ered ez a nagyszerû növény?
Dél-Amerikában már régóta ismerik. A nyugati világban a Stevia Rebaudiana Bertoni, röviden stevia, vagy sztevia nevet kapta. Bertoni az elsõ tudós volt, aki a 19. században kísérletezett vele, és leírta édesítõ képességét. Érdekesség, hogy manapság Japán a legnagyobb sztevia fogyasztó ország. Itt a mesterséges édesítõszereket teljesen kiszorította.
Most már, hogy nálunk is hivatalosan kapható, valószínûleg elindul „országhódító" útjára. Ennek egyedül az ára szabhat csöppet gátat, de aki a cukrot felcserélné valamire, akkor most már több lehetõség közül is választhat. Ráadásul az édesítõszereknél érdemben nem is drágább, viszont természetes eredetû.
Mire jó?
Amellett, hogy édes, ráadásul emellett kalóriaszegény is, még rendelkezik pár igencsak szerethetõ tulajdonsággal.
Egyrészt a cukorral ellentétben, nem károsítja fogakat, ráadásul antibakteriális hatással is rendelkezik, ezáltal még a fogakon lévõ baktériumokat is elpusztítja. Ebbõl adódóan, viszont, a xilithez hasonlóan, nem használható kelt tésztákhoz, hiszen nem fognak megkelni. Gyulladás gátló tulajdonsága révén jól alkalmazható, akár külsõleg is, aknés, gyulladt bõrfelületeken.
Mindenkinek jó?
Cukorbetegségben, amikor az inzulintermelés kevés, nem elégséges, képes serkenteni a hasnyálmirigy mûködését, ezáltal fokozni az inzulin termelését. Ezúton hívnám fel a figyelmét, például a PCOS-ben, és egyéb megnövekedett inzulintermeléssel járó betegségben szenvedõknek, hogy számukra nem biztos, hogy megfelelõ a sztevia használata, hiszen akár ronthat is az állapotukon.
Mindenki másnak remek alternatíva, és örülök, hogy a mesterséges édesítõszereken kívül, végre, más alternatíva is lesz az egészségüket és alakjukat féltõk számára, amikor akár egy ízesített ásványvizet, vagy bármi mást szeretnének elfogyasztani.
Ültessünk mi!
Nem muszáj méregdrágán megvennünk a kivonatokat. Fõleg, ha egy kis kertész is elbújt bennünk valahol. Pusztán szerezzünk be egy növénykét, amit magas tápanyagtartalmú földdel teli 20 cm-es cserépben ültessünk el. Figyeljünk, hogy napos, meleg helyen legyen, és ne öntözzük túl, inkább gyakrabban, kis mennyiségû vízzel locsoljuk. Ha március elején elültettük, akkor késõ õsszel takaríthatjuk be a „termést", hiszen ekkor a legmagasabb az édes ízért felelõs anyag aránya a növényben. Leveleit a napon szárítsuk ki, majd kevés alkoholban áztassuk, így nyerünk kivonatot. Ezt már használhatjuk is, vagy melegítéssel még eltávolíthatjuk az alkoholt.
Jó nevelgetést és kóstolást!
Kovács Judit
dietetikus