A csipkebogyó az õsz nélkülözhetetlen kelléke. Ha kirándulunk, lépten-nyomon egy-egy csipkebogyó bokorba ütközhetünk. Most jönnek a fagyok, ilyenkor az igazi. Megéri csipegetni, mert rendkívül egészséges. Elárulom, miért.
A csipkebogyó a csipkerózsa- egy rózsafajta- termése. A rózsa õsidõk óta a virágok királynõje, de a virágok elhullása után kisebb cseresznye nagyságú bogyókkal is megörvendeztet bennünket, hogy ne csak a szemünket kápráztassa el szép virágaival, hanem egészségünk javát is szolgálja. Az ókori Egyiptomban a rózsa szirmait légfrissítésre használták, a rózsavizet pedig a test illatosítására.
A C-vitamin tartalma vitatott. Tény, hogy elég sokat kellene megennünk belõle, hogy fedezzük a napi szükségletünket, de attól még számos jótékony hatással rendelkezik. A belõle készített teát minél alacsonyabb hõfokú vízbõl készítsük, hogy C-vitamin tartalma jobban megõrzõdjön. A csipkebogyó szárítása során a C-vitaminnak körülbelül 45-90%-a elbomlik. Érdemes nyersen fogyasztani a bogyókat. Szerencsénkre pont az õszi, szürke, ködös idõben szedhetõ, így a fertõzéseknek leginkább kitett szervezeteket is megvédhetjük, ha szabad levegõn való mozgás során, kirándulás során csipegetünk pár bogyót.
Talán kevesen tudják, hogy enyhe hashajtó hatással is rendelkezik. Ha székrekedésre hajlamosak vagyunk, akkor fogyasszuk rendszeresen a bogyót, vagy a belõle készített lekvárt.
Találhatunk benne még A-, B1-, B2-, B3-, B5-, D-, K-, E- és P-vitaminokat. Magas antioxidáns tartalmának köszönhetõe lassítja az öregedési folyamatok, és segíti a szervezet regenerációját. Magas rosttartalmánál fogva segíti az emésztést, megelõzi a székrekedést, és hosszú távon a vastagbélrákot is, ha rendszeresen fogyasztjuk.
Gazdag nyomelemekben és ásványi anyagokban (magnézium, mangán, kálium, foszfor, szelén, cink). Vérnyomáscsökkentõ, valamint étvágygerjesztõ hatással is rendelkezik. De ne ijedjen meg, aki fogyókúrázik, egy csipkebogyó nem fogja derékba törni egészséges életmódot, és szuper alakot célzó törekvéseinket.
Szárításra (teakeverékekhez) a kemény húsú, feszes héjú csipkebogyót keressük. Egyéb célokra (lekvár, szörp vagy bor készítéséhez), illetve friss fogyasztáshoz jobbak a megpuhult egyedek, tehát várjuk meg az elsõ fagyokat.
A bogyók leszárításához vágjuk ketté a bogyókat, majd jól szellõzõ, meleg helyen szárítsuk le. Légmentesen záródó edényben egy évig eltartható.
A dércsípte bogyók legfeljebb 1-2 napot várakozhatnak a hûtõszekrényben. Bor, szörp és (hecsedli) lekvár készül belõle.
Figyeljünk arra, hogy megfelelõ, tiszta levegõjû helyrõl szedjük a bogyókat!
Ráadásként írok egy receptet, aminek segítségével hõhatás nélkül készíthetünk magunknak csipkebogyó lekvárt. A C-vitamin hõérzékeny vitamin, hõre könnyen elbomlik, ezért ha egy alapanyagunk ebben gazdag, igyekezzünk minél kevesebb hõhatásnak kitenni, vagy minél alacsonyabb hõfokon elkészíteni.
Hozzávalók:
2 kg dércsípte csipkebogyó,
Annyi víz, ami ellepi
Nyírfacukor: vízhez viszonyítva, literenként 50 dkg.
Megtisztítjuk a bogyókat, levágjuk a mellékes részeit (szár stb.). Ledaráljuk, leforrázzuk a megadott vízmennyiséggel. 24 órát állni hagyjuk. Tésztaszûrõn átpasszírozzuk, majd kipréseljük a levet. A passzírozott gyümölcshúshoz hozzáadjuk a nyírfacukrot, majd befõttes üvegekbe töltjük.
Kovács Judit
dietetikus