A szõlõ sokak által kedvelt gyümölcs. Mazsola formájában is sok édességünk hozzávalója, túrós sütemények kihagyhatatlan kelléke. De tudjuk-e, honnan származik, milyen jótékony tulajdonságokkal rendelkezik? Sokaknak egyáltalán nem ajánlatos fogyasztaniuk, de miért is?
Kezdetek...
Meleg, mediterrán tájakról származik, de pontos helyérõl nincs tudomásunk, csak feltételezni tudjuk, hogy a Földközi-tenger medencéjébõl származik. Nemesítése a régmúlt idõkre, az ókorba, nyúlik vissza. A szõlõmûvelés, borkészítés a Római Birodalom bukása után indult hanyatlásnak, majd a vallás megerõsödésével a szerzeteseknek köszönhetõen indult újra virágzásnak.
Összetétel
A szõlõ többféle cukrot tartalmaz (dextróz, fruktóz, levulóz, szacharóz). Cukortartalma kb. 20-25%, ami rendkívül magas. Ráadásul glikémiás indexe is jelentõsen nagy, tehát gyorsan megemeli a vércukor szintet, ami hosszú távon nem egészséges, hiszen a vércukorszint ingadozását okozza. Cukorbetegeknek fogyasztása ellenjavallt.
Kalóriatartalma a többi gyümölcshöz képest ugyancsak kiemelkedõen sok, talán csak a banán vetekszik vele. 100 grammban 80 kalória és 18 gramm szénhidrát található.
Fogyókúrázóknak fogyasztása csak kis mennyiségben javasolt. Nagyon jól feldobhatunk vele egy gyümölcssalit, de külön étkezésként, önállóan fogyasztva, nem ajánlom.
Jótékony összetevõk
Kezdjük a belsejében található maggal. A szõlõmagolajat a kozmetikai ipar régóta használja a bõr táplálására. Ma már a szupermarketek polcain mi is találkozhatunk vele 1 literes kiszerelésben. Ára az olívaolajéval vetekszik. Érdemes beszerezni otthonra és krémeinket dúsítani vele, fõleg a téli idõszakban, amikor a bõr a hidegtõl nagyon kiszáradhat. Saláták kiváló kísérõje lehet, hiszen aromájával nagyszerûvé tehetjük zöldségeinket. Hevíteni nem szabad, tehát a rántott húst lehetõleg ne ebben süssük.
A szõlõ héjában egy olyan alkotóelemre találhatunk, amely a vörösborban is megtalálható, véd a szív és érrendszeri megbetegedésektõl és megelõzi a rákot. Ennek az összetevõnek a neve: rezveratrol. Jól hangzik, nem igaz?
Remélem, a magas cukor és kalóriatartalom senkit sem riasztott el attól, hogy egy borfesztiválra kilátogatva megigyon egy deci friss mustot, vagy megkóstolja az idei termést. Nyugodtan hódoljunk, ezeknek az élvezeteknek, persze ne határtalanul, de szervezetünknek nagyon jót tesznek, feltéve, ha nem vagyunk cukorbetegek. Magas rosttartalma révén kiválóan serkenti az emésztést. Eme tulajdonságát must formában is megõrzi, úgyhogy óvatosan, ha nem akarunk a szüret után egy napot a mellékhelységben tölteni.
A proanticianidok, a flavonoidok egy osztálya nagyon erõs antioxidáns tulajdonsággal rendelkeznek. Ráadásul képes csökkenteni a magas koleszterin szintet.
Mindezek mellett erõs vízhajtó hatással rendelkezik, tisztítja, méregteleníti a szervezet.
Kedvezõ hatással van a pajzsmirigy mûködésére és a sóháztatásra.
Epehajtó hatása révén ajánlatos azoknak fogyasztani, akik hajlamosak az epekõre, hiszen nem hagyja pangani az epét az epehólyagban, ami sokszor oka az epekõ kialakulásának.
Köszvényben is kiváló az alkalmazása, hiszen segít kiüríteni a húgysavat a szervezetbõl.
Emellett serkenti a májmûködést, tehát egy átbulizott éjszaka után nincs is jobb gyógymód, mint egy fürt szõlõ elfogyasztása.
Fogyasszuk mértékkel, de rendszeresen, hiszen így folyamatosan érvényesülni tud gyógyító, regeneráló tulajdonsága.
Kovács Judit
dietetikus