A mai rohanó világban lassan elfelejtjük, hogyan is készíthetjük el ezeket a finomságokat, hiszen könnyebb és gyorsabb levenni a boltok polcairól... annak ellenére, hogy tudjuk, a házi készítésû lekvár íze utolérhetetlen. Ha rászánjuk az idõnket, bezsebelhetjük családunk és kényelmesebb barátnõink dicséretét.
De mit tehetünk akkor, ha cukorbeteg van a családban, vagy a vonalaikra vigyázó hölgyek szigorúan cukormentesen étkeznek? Jó hír: cukor nélkül is lehet befõzni! Ha édesítõszerrel készítjük lekvárainkat, befõtteinket még fogyókúrában is bátrabban fogyaszthatjuk! „De a cukor a tartósításhoz is kell" - mondhatják sokan. Igaz, de nem csak a cukorral lehet elérni ezt a hatást, ezért nyugodt szívvel kiválthatjuk édesítõvel.
Egy kis tartósítási történelem
A ma használt tartósítási módok nagy része nagyon régóta ismert. Az õsi módszerekhez tartozik a szárítás, a füstölés, a sózás, a savanyítás, az erjesztés. A mediterrán napfényes vidékrõl indult az aszalási eljárás. A görög és római kultúrában megtalálhatjuk a mézben, mustban tartósított gyümölcsöket.
Az üzemi élelmiszertartósítás a XVIII. század végén indult útjára Franciaországból, majd ezt követte a tengerészek számára kifejlesztett hosszabb ideig elálló konzerv.
E-számok a régi házi receptekben?
Nagyanyáink a cukron kívül sok más anyagot is adtak a befõzés során a gyümölcsökhöz, pl.: szalicilsav, nátrium-benzoát, citromsav, aszkorbinsav, stb.
Ezek olyan segédanyagok, amelyek nagy része semleges ízû ezért sem ízben, sem kalóriaértékben nem befolyásolták a készterméket, de a tartóssághoz, illetve élvezeti értékéhez nagymértékben hozzájárultak. Nézzük csak meg közelebbrõl:
Szalicilsav: tartósítószer, amely sajnos sokaknak allergiás tüneteket okozhat, ezért ma már nem javasolják használatát.
Nátrium-benzoát: kiváló baktérium-, élesztõ- és penészölõ hatása van.
Citromsav (E330): ízesítésre és a fehér húsú gyümölcsök barnulásának megelõzésére használnak.
Aszkorbinsav (C-vitamin, E300): A gyümölcsök barnulását akadályozza meg.
Folyt.köv.