Kérdés:
Kedves Andi! 30éves vagyok, 175 cm és 58 kiló. Van egy 2,5 éves kisfiam, Zalán, úgyhogy abszolút szerencsésnek érezhetem magam az alkatomat tekintve. Azonban én is elõre aggódom, hogy ez a szerencsés helyzet meddig tart, ha nem vigyázok eléggé. (Jó, egy kis fenék-és hátizom erõsítésre szükségem van) Imádok nassolni, és csak akkor tornázom, ha kedvem van. Erre szeretnék rákérdezni egy profinál: mit csinálsz, hogy veszed rá magad, hogy megcsináld a napi edzést, ha pl rossz kedved van, fáradt vagy túl nehéz beillesztened a napi pörgésbe azt az 50 percet? (évek óta az "új kihívás"-ra tornázom) Majdnem minden nap lelkiismeretfurdalást okoz, ha úgy fekszem le este: akartam, mégsem csináltam meg. Elõre is köszönöm a választ. Andi
Válasz:
Kedves Andi! Elõször is változtass! :-) Keress egy olyan új edzésformát ami magával ragad, kicsit szenvedélyeddé válik! :-)) Pld. tánc, küzdõsportos aerobik órák, kocogás. Én ennek a híve vagyok. Miután a sport a munkám szerencsés helyzetben vagyok, hisz így heti hat órát kötelezõen mozgok, és a tapasztalatom az, hogy utána mindig jó (még ha fáradtan, rosszkedvûen is megyek be)! :-) Emellett konditerembe edzem, de ha nincs kedvem elmegyek egy táncórára, vagy egy box órára. Mindig szinesítem a programom. Most például az aero kick-box az új szerelmem egész egyszerûen azért, mert amellett, hogy tökéletes edzés a testemnek, a lelkemet is feltölti a lendületével, a dinamikájával, és alig várom, hogy újra és újra ott lehessek ezeken az órákon! Szerintem ez a titok! Mindemellett ösztönzõ lehet még az is, ha sok-sok más emberrel együtt küzdesz, ezért is írtam aerobikos ötleteket, de akár kocogni is élvezetesebb egy jóbaráttal, mintsem egyedül! Remélem tudtam segíteni személyes tapasztalataimmal! :-) Andrea