Kérdés:
20 éves vagyok, és kb két éve van jelen az életemben a fogyókúra. A testtömegindexem normális, nem lenne szükségem fogyásra. A problémát nem tudom röviden leírni, de próbálkozom. Az egészséges életmódot nagyon szeretném követni, ebbe ugye beletartozik a helyes étrend,és a rendszeres mozgás. Kevés új információt és tippet lehet nekem adni ebben a témában,ezért is nehéz most leírnom a dolgaimat. Két éve nyáron elkezdtem a Súlykontroll programot, és az elsõ szakasz idejét megháromszoroztam, sõt, egy egész nyáron át azt csináltam. A végeredmény az lett, hogy majdnem anorexiás lettem, bár orvoshoz nem fordultunk ezzel. Ez így ment elég sokáig,a táplálkozásomat leszûkítettem, állandó lelkiismeretfurdalás között éltem. A következõ nyáron egy hónapot külföldön töltöttem, ahol a gasztronómiát folyamatosan próbálgattam, és feljött rám egy pár kiló. Mikor hazajöttem ki voltam kerekedve, mosolygós voltam,életvidám. Viszont itt Magyarországon elõjöttek újra a gondolataim, minden nap elölrõl akarom kezdeni az egészet, nagyon ritkán eszem bûntudat nélkül. A tél korlátoz a futásban,alig várom a tavaszt,hogy mehessek újra. Szóval ezen a nyáron annyira le akartam fogyni, hogy túlzásba vittem az edzést, így a jobb térdemet 2 hónapig alig birtam használni. Szerencsére már rendbe jött,viszont még mindig nem vagyok megelégedve magammal. Normális a testtömegem, mégis fogyni akarok megint 10 kilót. Mindenhol a fogyókúra a téma,ezt sugározza a tv, a rádió, a nõk ezrei ezzel foglalkoznak. Összezavarodtam teljesen, hiszen a fõ értékek nem a külsõségeken alapulnak, mégis ezen van a fõ hangsúly. Amit még le szeretnék írni, hogy a családom szeret enni, és nem támogat abban, hogy fogyjak. Nem szeretném, mégis veszik nekem az olyan ételeket, amelyeket szeretnék elkerülni, kedveskedni akarnak, és mindenáron hatni szeretnének rám, hogy ne fogyózzak, mert így vagyok jó. Persze a barátnõim is. Most is érzem,hogy fogyni akarok, azt is, hogy nem akarok felszínes lenni. Nem találom a középutat. Egy 20 éves lánynak nem kéne diétáznia, mi lesz velem szülés után, vagy 30 évesen? Kétségbe vagyok esve.
Válasz:
Kedves Sára!
Sajnos nem írtad meg, hogy hány cm magas és ehhez hány kiló vagy, éppen ezért sajnos rögtön egy nem túl szimpatikus mondattal kezdek: ha így folytatod, nem biztos, hogy aggódnod kell a szülés miatt, mert nem biztos, hogy lesz gyereked. Ugyanis ha túlzásba viszed a fogyókúrát, és csatlakozol az anorexiások táborához, annak az egyik diagnosztikus értékû biztos "jele" hogy elmarad a menstruációd. A szervezeted több jelet is ad, hogy nem jól érzi magát, nem jó irányba változol, de talán ez a legdrasztikusabb. Ha ezt a fázist még nem érted el, akkor örülj, és próbáld magad minél hamarabb lelkileg megerõsíteni, "rendbe szedni". Szüleidnek igaza van, enned kellene, õk biztos és erõs támaszaid lesznek ebben a nehéz idõben, ne habozz hát elfogadni a segítségüket. Ez egy betegség, úgy is kell hozzáállni, bár ezt te valószínûleg még nem érzed. Amit egyértelmûen ajánlok/javaslok, hogy keress fel egy pszichológus szakembert, mert ez egy olyan betegség, ami a lelki folyamatok helyreállításával lehet kezelni. Kérlek keresd fel a www.mashogy.hu oldalt, és kérd bátran Dr. Lukács Liza szakpszichológus segítségét.
Sok sikert és még több kitartást kívánok neked!
Üdvözlettel,
Varga Anna