Karácsonyi szokásaink

A karácsonyi asztalra kerülő ételek, mint az ünnep egésze, sok ősi, az évforduló ünnepéhez kötődő szokást, hiedelmet őriznek. Az ilyenkor elfogyasztott ételek többségének varázserőt tulajdonítottak, jósoltak belőlük.

 

 

 

 

A Karácsony a keresztények szent ünnepe, mellyel Jézus születéséről emlékeznek meg, és egyben a szeretet ünnepe is. A hagyomány több részre tagolja. Az Advent nem más, mint a karácsonyt megelőző négy hetes várakozás ideje, amelynek kezdete november végére esik, és amelyet a reménykedés és az eljövetel idejének is szoktak nevezni. Az adventi szokások legjellemzőbbje az adventi koszorú készítése és állítása. A koszorú örökzöldekből áll, melyre négy gyertyát (régen három lila és egy rózsaszín) tesznek. Díszítése változatos, általában szárított gyümölcsöket, tobozokat, és téli bogyós növényeket használnak hozzá.
Karácsony szentestéje Jézus születésének napja. Ilyenkor hagyományosan sok nemzet böjtöl, és éjfélkor Szentmisét hallgat. Ezután következik a Karácsony további két napja, amely már az ünnepé, ilyenkor minden nemzet a jellemző szokásokon kívül bőséges traktával ünnepel. E hagyomány miatt nevezték régen a magyarok Karácsony böjtjének a szentestét, és Karácsony szombatjának vagy Bővedestének a Karácsony többi napját.

A karácsonyi asztalra kerülő ételek, mint az ünnep egésze, sok ősi, az évforduló ünnepéhez kötődő szokást, hiedelmet őriznek. Az ilyenkor elfogyasztott ételek többségének varázserőt tulajdonítottak, jósoltak belőlük. Az alábbiakban összefoglaltunk ezekből néhányat:

Mákos tésztát enni jó házasságot jelentett.

 

A szárazhüvelyeseket azért fogyasztották, mert gazdagságot, jó termést ígértek.

 

A családdal közösen elfogyasztott alma az összetartozást, együtt maradást biztosította, ezért annyi szeletre vágtak egy kerek almát, ahány ember élt a családban.

 

A dióból jósoltak: ha a dió nem volt teljesen ép, akkor azt betegség előjelének tartották a következő esztendőre.

 

Régen a jellegzetes karácsonyi ételek között nem szerepelhetett szárnyas, csak sertéshús vagy később a hal. Ennek oka az volt, hogy a disznó előre túr, így fogyasztása a következő évre a fejlődést jelentette, a szárnyas viszont hátrafelé kapar, s ez rossz előjel, mert a hiedelem szerint ez a következő évi tervek, elképzelések hátráltatását okozhatta. A karácsonyi pulyka már Amerikából illetve Angliából átvett étel, ami kissé elhalványította a régi hiedelmet.

 

A hal, főleg annak rántott változata bécsi eredetű. A magyar hagyományokban a halpikkely sok pénzt jelentett, illetve gyors mozgása révén szintén a család előrehaladását jelképezte az újesztendőben.

 

 

 

Ma már kevesen emlékeznek a nyersanyagokhoz fűződő babonákra, hiedelmekre, mégis az ünnepi asztal nélkülözhetetlen részei maradtak.