Kitekintő

Folytatjuk kitekintésünket a táplálkozás témakörében megjelent egy-egy érdekes hírre. Jó olvasást kívánunk!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fizikai aktivitás csökkenti a genetikai tényezők (hajlam) hatását a testtömegindex (BMI) és a derékkörfogat alakulására: egy ikervizsgálat tanulságai

 

A genetikai adottságaink nem csak testi jellemzőinket, pl. szemünk, vagy hajunk színét határozzák meg, hanem hatással vannak a túlsúly kialakulására, sőt a fizikai aktivitáshoz történő hozzáállásunkat, szokásainkat is befolyásolhatják. Kevés vizsgálat történt azonban az azonos génállománnyal, vagyis megegyező genetikai háttérrel rendelkező, mindemellett elhízott és fizikailag inaktív, hasonló körülmények között élő egyének - ikrek - részvételével.
Egy nemrégiben, finn szakemberek által elvégzett kísérletben pontosan ezt a bonyolult összefüggést vizsgálták, vagyis azt, hogy milyen mértékben képes befolyásolni a fizikai aktivitás a gének hatását a testtömegindex, valamint a legalább ilyen fontos metabolikus rizikótényező, a derékkörfogat alakulására.
A „FinnTwin16 Study" nevű vizsgálat során több mint 4300, 1975 és 1979 között született, a felmérés időpontjában átlagosan 25 éves fiatal felnőtt iker testtömegét, testmagasságát, derék körfogatát és fizikai aktivitásának sajátosságait rögzítették. Valamint egy speciális teszt segítségével genetikai analízist is végeztek. Az örökletességet a BMI vonatkozásában a férfiaknál 79, míg a nőknél 78%-ra becsülték, ugyanez a derék körfogat esetében 56 illetve 71% volt, a fizikai aktivitás genetikai örökletességét pedig 55 illetve 54%-ra értékelték a szakértők.
A vizsgálat során fordított összefüggést véltek felfedezni a fizikai aktivitás mértéke és a derékkörfogat alakulása között a férfi és a női résztvevők esetében egyaránt, míg a nőknél a fizikai aktivitás mértéke a testtömegindex alakulásával is korrelált.
Összefoglalásként elmondható, hogy a fizikai aktivitás szignifikáns mértékben módosította az örökletes tényező befolyását a BMI és a derék körfogat alakulására.
A genetikai predesztináció így nem lehet ürügy a túlsúly, elhízás kialakulására, hiszen a nagyobb genetikai kockázattal rendelkezők (pl. a szülők túlsúlya) a fizikailag aktív életmód kialakításával sokat tehetnek saját egészségük megőrzése érdekében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt mozgásmennyiség felnőttek számára naponta legalább 30-60 perces közepes erőkifejtést igénylő aktivitás.

Forrás: Mustelin L et al: Physical activity reduces the influence of genetic effects on BMI and waist circumference: a study in young adult twins. Int J Obes (Lond). 2008 Dec 2.

 

 

 

Csecsemőkori gyarapodás és későbbi testösszetétel: evidenciák összegzése

 

Ha kisbaba érkezik a családba, általában ő mindenki pufók kis angyalkája, és minél „húsosabb", a család annál egészségesebbnek gondolja. Súlyával kapcsolatban pedig hisszük, nem gond, ha pufók, majd kinövi. De mi az igazság, vajon hogy befolyásolja a csecsemő testsúlya későbbi életszakaszainak testsúlyát?
A gyors csecsemőkori súlygyarapodás és a későbbi magasabb testtömeg index között kapcsolat áll fenn, de az összefüggés az egyéni testösszetétellel kapcsolatban még nem tisztázott. Angol tudósok ezért célul tűzték ki, hogy megvizsgálják a csecsemőkor különböző periódusaiban bekövetkező testsúlyváltozás és a későbbi testösszetétel, azaz a testzsír- és testzsír-mentestömeg változásainak kapcsolatát. 234 egészséges angol gyermeket és tinédzsert vizsgáltak, és a következőket találták. Függetlenül a születési súlytól, nemtől, pubertástól, fizikai aktivitástól, és a szülők testtömegindexétől, ha a 0-6 hónapos csecsemőnek gyors a súlygyarapodása, akkor nagyobb eséllyel válik túlsúlyossá későbbi életében, mint lassabb súlygyarapodású kortársai. Fél-egyéves korú babák esetében ilyen jellegű összefüggés azonban már nem kimutatható.
Miért érdemes odafigyelnünk erre az összefüggésre? Ha a kisbaba a nagyobb rizikójú csoportba tartozik, lehetőségünk van rá, hogy a későbbiekben jobban figyeljünk az étkezésére és fizikai aktivitására, hogy megelőzhessük a túlsúly kialakulását.

Forrás: Chomtho S., és mtsai Infant growth and later body composition: evidence from the 4-component model. Am J Clin Nutr. 2008 Jun;87(6):1776-84

 

 

 

Többszörös genetikai hatások, gyümölcsléfogyasztás jótékony hatása az emberi DNS-re

 

Az oxidatív stressz károsíthatja az emberi DNS-t, mivel zavarja az örökítő anyag javítási mechanizmusait. A DNS védelmében fontos szerepe van az antioxidáns anyagok fogyasztásában.
Egy tanulmány 168 egészséges résztvevője áfonya/alma dzsúszt fogyasztott, mellyel 97 mg quercetint (antioxidáns fitonutriens) és 16 mg C-vitamint jutattak szervezetükben naponta. 4 hét elteltével megmérték ezek vérplazmában levő mértékét, és szignifikáns növekedést tapasztaltak. Laboratóriumi körülmények között a résztvevők DNS-ét károsító anyagokkal provokálták, és az 1 hónapos gyümölcsléfogyasztást követően úgy találták, hogy a DNS 20-28%-kal ellenállóbb lett e káros hatásokkal szemben. A statisztikai analízis végül a 34 biológiailag releváns genetikai károsodás közül hat esetében egyértelműen kimutatta a megelőzhetőség lehetőségét.

A zöldség(lev)ek és gyümölcsök/gyümölcslevek - a bennük található antioxidánsoknak és feltételezhető következményes genetikai hatásoknak is köszönhetően - csökkentik a rákbetegségek kialakulásának és szív-érrendszeri megbetegedéseknek kockázatát.

Forrás: Wilms LC, és mtsai: Impact of multiple genetic polymorphisms on effects of a 4-week blueberry juice intervention on ex vivo induced lymphocytic DNA damage in human volunteers. Carcinogenesis. 2007 Aug;28(8):1800-6.

 

Forrás: MDOSZ hírlevelek